Kalandos körtúra a Bükkalján

Itiner:

• A berezdaljai pincesortól indulva a S+ jelzésen indulunk el. 
• A Mész-patakon átkelve jobbra a S sávon megyünk tovább.
• Az erdészeti úton emelkedünk, majd egy sorompónál jobbra letérünk.
• A rétet délfelé átszeljük, majd ismét a S jelzésre térünk, jobbra.
• A S jelzés és tanösvény elágazásánál az utóbbit válasszuk.
• A már ismert kereszteződésnél átkelünk a patakon, és balra a szilárd úton érkezünk vissza a faluba. 

Részletes leírás:

A három egymás feletti utcából álló berezdaljai pincesor tisztásáról indulunk, párhuzamosan a pincékkel. A takaros, hegyoldalba vájt homlokzatok a hazánkban több helyen is fellelhető, hasonló funkciójú épületegyüttesek paraszti arculatának liliputi változatai. Elhaladva a pincék pár száz méteres frontvonalán, utunk murvás-agyagos, kis lejtésszögű mezei útba torkollik a Mész-patak mentén. Jobbra már tornyosulnak a hegyhátak, melyek szelíden dombokká simulnak útvonalunkon. E könnyű, enyhén kanyargós terep 1-2 km-t követően délről megérkezik a Kaptárkő kúpját övező tágas legelőre.

Ez a térség tágas dimenzióival őseink által nem véletlenül talált és alakított szakrális terület. A környezetükből kiemelkedő, természetes riolittufa képződmények, azaz a kaptárkövek jellemzően kúp alakúak; emberi kéz alakította fülkéik eredete, készítési ideje és célja azonban homályba vész. A furcsa, ősi hely szakrális célokkal épülhetett hajdanán, még a honfoglalás előtti időkben, mely a település kialakulásával új, pragmatikus funkciót kapott: méheket, méhcsaládokat telepítettek ide az itt lakók. Napjainkra e lenyűgöző domborzati forma és elődeink keze nyoma ismét egyfajta ősi emlékként vonzza a látogatókat.

A nagyon meredek, sziklás ösvényen ide kerekesszékkel sajnos nem tudunk feljutni, viszont az előtte elterülő, hagyományos legeltetéssel kezelt, tág legelőt kísérő tölgyesek karéja már előszele túránk különleges szépségének. A patakot és a Kaptárkövet összekötő ösvény keresztezésében tűzrakó hely található, szabadtéri sütésre ideális helyen. Ezen az ösvényen átkelve kiérünk egy erdei bitumenezett útra, ahol jobbra fordulva hosszan, 2-3 km-n keresztül menedékesen emelkedünk felfele a tölgyes régiója felé. Kétoldalt vegyes erdő, helyenként éger, kőris, hárs, galagonyabokrok, vadmálna, szeder, kecskerágó és farkascseresznye foltozza a többségében cser-tölgyest.

A patak völgyéhez képest enyhén távolodva maradunk az erdészet által fenntartott, nyilvános forgalom elől elzárt úton. A vizuális „jutalomért” érdemes felküzdenünk magunkat túránk leggyönyörűbb részéhez, ahol is nyitott sorompóval ellátott rövid bekötőút vezet bennünket egy elképesztően szép fennsíkra: mind erdészeti, mind látvány szempontjából nagyszerűen karban tartott hegyhátra érkezünk, ahol elszórva matuzsálem korú tölgyfák kísérnek a legeltetéssel karbantartott („bio-fűkaszálás”) legelőn. Gulyások egykori szálláshelyéül is szolgált ez az álombéli táj, érdemes itt több időt is eltölteni.

A hosszú emelkedőt követően tetőzik az út, majd pár száz métert követően fokozatosan lejteni kezd az agyagos út (jellemzően traktorral és terepjáróval közlekednek errefelé, a völgyben tanyázó pásztorlakhoz, ezért erősen nyomvályús az út, esős időben az agyag pedig helyenként csúszós), érdemes ilyenkor az út melletti füves felületen haladni.

Elképesztően hatalmas tölgyfák, messzebb elszórtan pedig ezüstösen csillogó bükkök kísérnek, ahogy az agyagos-meszes-murvás úton ereszkedünk vissza a völgybe. Ezen a részen embert próbáló a terep, kerekesszékkel érdemes hátrafele haladva, stramm társunk biztosításával ereszkednünk. Ez a sportos érzés több helyen utolér bennünket, de a minden évszakban ragyogó táj gazdagon kompenzál bennünket.

A völgybe érve, a tölgyerdő peremén, immár visszakanyarodva ereszkedünk tovább. Hullámzó felszínen forgolódunk, közeledünk a patak völgyéhez, majd rövid köves-beszakadásos útfelszínt követően érünk a sűrűbe. Ez túránkba újabb színt hoz: kétoldalt nagy sziklákkal határolt, hangulatos szurdokba érünk. Jobbra tőlünk a patak vad medre húzódik, de mi enyhén lejtős, helyenként köves hűsben ereszkedünk, ahol a háttal haladós mutatvány újra szerepet kap.

Ez a sziklafolyosó már a Kaptárkőhöz ereszkedő út, ahol a nagy, mohás sziklákon felfedezni az ember keze nyomát. Ilyen például az Útőrfülke, amely egy pár embert befogadni képes „barlangocska”, tufába vájt helyiségek.  Nemsokára eltűnnek a vadabb ereszkedők, az út ligetes, murvás síkba hajlik, bal oldalunkon megjelenik a Kaptárkő rétje. A már ismert kereszteződésben, a tanösvény és a S+ találkozásánál átkelünk a Mész-patakon, majd hirtelen balra kifordulunk a bitumenes, faluba bevezető útra. Békés, jómódú házak közt ereszkedünk, majd egy hídon (Hór-patak) és hidacskán (Mész-patak) átkelve visszapillanthatunk e szuper, tartalmas túra hegyvonulataira. Visszaérünk a pincesor előtti térhez, és ha szerencsénk van, bekopoghatunk valamelyik pincébe megkóstolni a helyi borokat.