Sonnwendstein-SemmeringPasshöhe rundwanderweg

A lelki állóképesség fejlesztése talán nem is természetben, hanem a kora reggeli kávézás után kívánja a legtöbb erőfeszítést. Vajon, végig a meleg szobában összebújva töltsük az idei advent harmadik vasárnapját. Az inverzós felhőzet szülte szürke, rideg enyhe téli időben nem sok kedve van az embernek kimozdulni. A tervezés sem egyszerű a fotelből, amint képek mutatják az Internet összes előnyével együtt sem lehet megjósolni a következményeket. Az első dolog, keresni kell a közelben egy jól járható túraútvonalat, ahová autóval sem nehéz eljutni ill. parkolni. A Bergfex csapadék radarja szerint, már Semmering környékén az inverziós felhőzeten kivül találhatjuk magunkat. Semmering jól ismert kiránduló és síparadicsom. Télen, különösen az idei korlátozások fényében más arcát mutatja. Természetesen a szánkó és sípályák ennek ellenére zsúfolásig telve. Dacára annak, hogy a felvonók nem járnak. Mi viszont, más program után vágytunk. Az erdő csendjére, napsütötte havas tájra vágytunk. A szerotin szintünknek azonnal jót tett a kellemes és nyugodt, fehér , napos téli táj. Kb. 600-700m magasságban kezdődött a hóhatár ezen a napon. A túránk egy váratlanul szép panorámában hiánytalan téli ösvényen vezetett. Az útakat láthatóan sok helyen, gépekkel tisztíthatták meg. A második kilométer után már csak az előttünk haladók lábnyomaiban lépdelhettünk. A közel 11km-es túra nem volt könnyű. Valóban nyáron ez semmiségnek tűnne, de néhol fél méteres hóvastagság volt. Ez a fizikai állóképességünket hamar erodálta volna, ha nem lett volna a látvány és a frisesség érzése. Úgy gondolom, 5-6 embernél többel erre a túrára nem vállalkoztam volna. A téli körülmények sok odafigyelést, percenkénti probléma megoldást kívánnak egy népesebb csapat esetén. Nagyon fontos a megfelelő ruházat, a megfelelő fizikai kondíció, valamint a lelki állóképesség. Egy téli túrán sokkal hangsúlyosabb mindegyik feltétel együttes megléte. Ahhoz, hogy ezek a kijelentések ne üres szavak, közhelyek legyenek végig kell menni az úton, szeretni és tisztelni kell a természetet. Azt a természetet ahová mindig is tartoztunk. A városias életforma mélységesen elidegenített minket a valódi természetünktől. Idekinnt empatikusabbak, vidámabbak, boldogabbak vagyunk.