Pálos 70

Minden zarándokút olyan, mint egy életút. Nem tudhatjuk, kik lesznek a társaink, kiket bíz ránk Isten, vagy kik azok, akikre mi leszünk reábízva. Nem tudhatjuk mik azok a nehézségek, amelyeket majd le kell küzdenünk. Persze, a zarándoklat egy benső út is, amit a magunk tempójában kell végigjárnunk, de észre kell vennünk azt is, hogy akkor haladunk a leggyorsabban e szellemi utunkon, ha a társainkat, akár csak a „külső úton” is, de előrébb segítjük. Ehhez azonban jó, ha van közösségünk és szükséges, hogy legyenek olyan elöljáróink is, akiket nyugodt szívvel követhetünk. A Budai-hegységben és a Pilisben elrejtőzött régi kolostorok szerzetesei is tartották egymással a kapcsolatot, talán éppen ezeken az utakon, amelyeken ez a zarándoklat is halad. De nem csak a régi pálosok erdei ösvényeit akarjuk végigjárni, hanem a reánk hagyományozott lelki ösvényeiken is nyomukba akarunk lépni.